„A motoros rendőr elsősorban motoros és azután rendőr!”
A „távvezetés” nem más, mint több összetartozó motoros zárt csoportba történő közlekedése egy közös cél felé, azaz ugyan az, amit motoros túrákon csinálunk!
Ennek a játékszabályait illik betartani, hogy elkerülhető legyenek a problémák. A csoporton belül a leggyakrabban előforduló dolog, hogy elkényelmesedik, elbambul valamelyik motoros, nem figyel csak az előtte haladóra és nem veszi időben észre a forgalom ritmusváltozásából eredő hirtelen lassulást. Ez, akár egy kis csoporton belül is bekövetkezhet. Hát mi így mentünk, illetve már érkeztünk visszafelé minden probléma nélkül egy ilyen hosszú távvezetésről.
Visszafelé Budapesten már csak hárman maradtunk, így motoroztunk a Hungária körúton, Kollégám elöl én hátul közöttünk pedig a nem annyira fiatal tanítványunk. Rendben is mentek a dolgok addig, nem is siettünk, mert időben érkeztünk. Ekkorra Budapesten igencsak rendes forgalom volt, délutáni csúcs, autó-autó hátán.
A Sportcsarnok előtt haladtunk, mikor is elkezdett esni az eső. Ezen az útszakaszon volt 3-3 forgalmi sáv, középen villamos sínek, az úttesttől korláttal elválasztva.
Kollégám fékezett, de nem durván, de ezt a közöttünk haladó motoros rendőr tanítvány valamilyen okból ezt nem vette idejében észre. Tipikus hiba, elbambult, csak az előtte haladót figyelte, vakon bízva benne, „a környező forgalmat majd figyelje ő” alapon!
No, sikerült is oldalt nekimenni az előtte haladó motoros kiképző motorjának, érintőt vett rajta, és végül a villamossíneket határoló korláton landolt motorjával, úgy, hogy felakasztotta a motort a korlátra. Már magában ez is komikus látvány volt, de ami ezután következett, az volt csak az igazi csemege! Az elöl haladó kollégám motorjának oldaldoboza az ütközést követően kinyílt. Mivel másnap hazamentünk, belepakolta a használt ruházatát, de ekkor kiesett az aszfaltra a dobozból egy csomó zokni, majd egy törölköző és végül használt alsógatyák! Villogót bekapcsolta, majd tőle megszokott nyugalommal megállt az út közepén és mint akinek ez a világ legtermészetesebb dolga, kezdte összeszedni a gatyáit!. Mivel délutáni csúcs volt, nem kevés szemtanúja volt a dolognak! Nem volt mindennapi látvány, ezért természetesen, aki ekkor erre közlekedett és látta, majd szétszakadt a nevetéstől, ráadásul nem is titkolták! Ránéztem kollégámra, mert nem volt a sisak állrésze ekkor sem lehúzva, láttam az ideg majd szétveti, szinte még a bukósisakja is vörös lett, de az előzmények után nem szólt egy szót sem. Ilyenkor lehetett látni rajta, hogy majd szétrobban, megnyúlt az ábrázata, de tartotta maját, mi tagadás nem volt akármilyen látvány. Szerencsére senkinek nem történt semmi baja, anyagi kár sem volt. A szállásunkra úgy motoroztunk vissza, hogy ekkorra én mente középen, egy-egy piros lámpánál már nem mertem kollégámra nézni, mert tudtam, hogy ideges egy cseppet. Nem bántotta a történtek miatt a tanítványát, csak annyit kérdezett: No, akkor most megint tanultál valamit?
A srác a vizsgán jól teljesített, örült is neki mindenki, remélem azóta is jó egészségnek örvend.
Nem is volt olyan régen mindez, mikor még jó kedvünk volt, és szerettük is egymást.
Szerzők:
Kótner Zoltán és Laczkó István történetei alapján kicsit átfésülte Oldklu.
