Oktatóink


Bíró Melinda

Biró Melinda

Tisztelettel köszöntök minden motorozás iránt érdeklődőt!

7 éves koromban tanultam meg motorozni, 1989 -ben. Azóta ilyen-olyan kihagyásokkal, folyamatosan, jelen van eme szerelem az életemben… Hogy mily módon jött az életembe ez a hobby? Hát ez úgy történt, hogy édesapám autószerelő, gyermekkoromban gyakran körülötte lógtam munkálkodásai során, s mivel Ő is motorozott fiatalkora életéveiben és vidéki szülői ház udvarán mindig is volt, voltak ilyen-olyan típusú, nagyságú motorkerékpárok, így nem volt nehéz kedvet kapni ahhoz, hogy kipróbáljam ezeket a kétkerekű szépségeket. Így kezdődött minden… Az első motor, amire emlékszem egy Verhovina-6 segéd-motorkerékpár volt. Ennél éreztem először azt, hogy én mindenképpen ezzel a “vassal” menni akarok…

Motorozni azonban nem ezzel a járgánnyal, hanem egy Riga-22 -sel tanultam (nagyon rossz állapotban volt, nem volt berúgó karja) Alig akart beindulni, beindítása körülményes volt, rengeteg energiát igényelt, mert az udvarunk dombjára minden egyes alkalommal fel kellett tolnom, és csak lejtőn lefelé gurítva tudtam beindítani… Ezek után, ahogy annak lennie kell, különböző típusú, nagyságú motorkerékpárok jöttek az életembe…

A nagy lépés akkor történt meg az életemben, amikor 21 évesen – akkor még lehetett – levizsgáztam “A” korlátlan kategóriából. 2004 -ben teljesült gyermekkori álmom: motoros-rendőrnő lehettem végre, a társam pedig egy csodaszép, már akkor is “ezeréves” BMW K75 típusú motorkerékpár lett. Az ezt követő időszakban a Budapesti Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Főosztály Motoros Alosztályán dolgoztam 2014 áprilisáig - sokáig az egyetlen motoros-rendőrnőként. Végigjártam az ott használt rendőr motorkerékpár (BMW) típusokat, az azokkal járó szakmai feladatokkal tarkítva… Fantasztikus szakasza volt az életemnek ez az időszaka, mindig is imádattal fogok visszagondolni rá! Az élet szele azonban innen, röviden fogalmazva más szakterületre fújt… Az új munkám nem teszi lehetővé a napi szinten történő a motorozást, ettől függetlenül a motorozás és a baleset megelőzése számomra ugyanúgy kiemelkedően fontos maradt. Jelenleg egy sportmotorral, Yamaha R6-sal motorozom.

Ismerősök kérésére döntöttem úgy, hogy a motoros-rendőrként megszerzett tapasztalatot, rutint, a közlekedésben való előrelátó gondolkodásmódot, melyet az évek során megtanultam, átadom.

Szeretném elérni azt, hogy a képzéseinken részt vevő motoros, vagy leendő motoros Barátaink élményekkel, tapasztalatokkal, magabiztosságot adó érzéssel térjenek haza. Szeretném elérni azt, hogy az egyes Motoregerek magukhoz képest a lehető legrövidebb időn belül, a legtöbbet fejlődjenek, tisztába kerüljenek saját határaikkal - a másokkal való versenyzés, nagyzolás nélkül - mert az elengedhetetlenül szükséges a saját és mások életének, és motorjának megóvása érdekében.

Remélem így mihamarabb minél több motorozás iránt érdeklődőt megismerhetek!
Addig is széles utat Nektek!

Sinka Csaba

Sziasztok!

A motorozással a testvéreim, unokatestvéreim fertőztek meg, csodálattal néztem a motorjaikat, és teli szájjal vigyorogtam, ha csak azt megengedték, hogy szerelés közben egy villáskulcsot odaadjak nekik…

Ténylegesen motorozni 13 éves koromban kezdtem, egy Riga-22 segéd-motorkerékpárral 1986 tavaszán. Volt szerencsém a fiatalságom "nagy" típusaival ( MZ/TS, ETZ sorozat, Jawa 350) közelebbről megismerkedni, az első nyugati motorkerékpárom egy Honda CBN 400 volt. A motorozás végig kísérte az életem, mert nem csak szórakozásból, hanem a hivatásom gyakorlása közben 1994 és 1997 között katonai rendészként, majd 1997-től rendőrként is azt tehettem, amit a legjobban szeretek, motorozhattam. Rendőrként a Budapesti Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Főosztály Motoros Alosztályán teljesítettem szolgálatot, 2011 év végéig, motoros járőr, illetve járőrvezető beosztásban. Az első „céges” motorkerékpárom egy BMW R65 RT motorkerékpár volt. Az évek során lehetőségem volt a BMW F650, K75 illetve az R sorozat több típusával motorozni, - érintőlegesen a Honda Transalp, a Yamaha FJR1300, és a Suzuki 600 Bandit is megvolt - megannyi szolgálati feladattal megspékelve. Minden, a motoros-rendőrséghez kapcsolódó feladatot - mind a klasszikus közlekedésrendészeti (járőrözés, baleseteknél történő intézkedés, forgalomirányítás) mind a speciális (védett vezetők utazásbiztosítása, különböző kísérések, motoros-ék, karusszel, stb.)– volt szerencsém csinálni.

A motorozással azóta sem szakítottam, csak egy kicsit kevesebb jut belőle. Jelenleg egy BMW R 1200 RT büszke tulajdonosa vagyok. A vezetéstechnikai képzésre egy barátom beszélt rá, mondván, hogy az évek alatt összecsipegetett tudást adjam tovább.

Szeretném, de pontosabban fogalmazva szeretnénk, hogy a hosszú évek alatt megszerzett rutint és tapasztalatot átadjuk. Szeretnénk elérni azt, hogy a képzéseinkről úgy menjetek el, hogy már tudjátok, motorozás közben mi, miért történik, és mi miért nem. Nem utolsó sorban szeretnénk, hogy minél többen legyetek, akik tudatosabban, mosolyogva motoroznak, a motorozást élményként, és nem feladatként megélve.

Széles utat!

Csongrádi Róbert

Sziasztok!

A motorozási pályafutásomat 9 évesen kezdtem Édesapám garázsából kicsent kismotorral.

Motorozás utáni szerelem az óta sem enyhült. 1991-ben kerültem a Brfk. Közlekedésrendészetére. 1992-2007 között motoros járőrként majd 2012 ig baleseti helyszínelő dolgoztam, feladataim közzé tartozott a főváros forgalmának zavartalan biztosítása, delegációk, kiemelt rendezvények biztosítása, kísérése, személyi sérüléses baleseteknél történő intézkedés. Ez idő alatt rengeteget tanultam.

Első szolgálati motorkerékpárom BMW R 650 volt ezt követte K75 , F650, R1100Rt. Saját motorral 13 éves korom óta rendelkezem és nem telt el úgy egyetlen nap sem, hogy ne legyen használható motor a garázsban. Motorjaim a teljesség igénye nélkül: Honda Xl 600R, XLV750, XL600V, XL1000v Varadero, Cbr 600R, Cbr900RR, CBR1100XX, CBR1000RR, BMW 1200Gs stb…

Komolyabb motoros balesetem nem volt, illetve ha volt is az olyan súlyos lehetett, hogy elfelejtettem :) egy két elcsúszásnál többre nem emlékszem. Ezekből viszont tanultam és rájöttem, hogy bármilyen régóta is motorozol, újat tanulni mindig lehet. A célom hogy ne csak elinduljunk, de haza is érjünk épségben.

Széles utat!